"Nem tudtl szvbl szeretni,
S most n megprbllak feledni.
Szerettelek igazn, hogy mennyire, azt te nem tudhatod,
Elhoztad szvembe a felkel napot, majd szerelmed albbhagyott.
Mg mindig szeretlek tged, de rzem
Soha nem fogsz gy szeretni mint n tged.
Mg fjnak az emlkek, s fj a szv,
res a sz, mely tged hv.
Egy lny, egy rzs, lassan vge mr,
Mr nem vrom hogy jra eljjjn a nyr...
Meleg szell cirgatja testem,
Hideg szl fj a szvemben.
Egytt vagyunk, mgsem vagy velem,
Szerelmem irntad remnytelen.
Mr nem vrok s nem remlek semmit,
Nem futok olyan utn ki mst hv.
Szeretnm remlni hogy egyszer majd rmtall
Kinl szerelmem ugyanolyan viszonzsra tall.
Veled vagyok, br tudom remnytelen,
De nehezen tudom elkpzelni nlkled az letem.
Szeretnm hinni, hinni hogy vltozhatsz,
s szerelmnkre jbl beksznt a tavasz.
De most sem hvsz s nem nzel felm,
Szmunkra mr tnyleg nincs tbb remny.
Most jhetne ht a bcs, nem lesz folytats,
De naiv kis szvem mg csodra vr.
Vrom a hajnalt, s figyelem az eget,
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..."
|